.jpg)
A mesterséges édesítőszerek közül érdemes kicsit több figyelmet fordítani az aszpartamra. Bevezetése óta viharok dúlnak körülötte, érvek és ellenérvek sora látott napvilágot - szakértők vitáznak, a fogyasztók meg csak kapkodják a fejüket. De miért is folyik állandó csatározás az aszpartam körül? E951 Aszpartam = édesítőszer. Kémiai reakcióval aszparaginsavból (40%), fenil-alaninból (50%) és metanolból (10%) állítják elő. A fehér kristályok édesítőereje mintegy kétszázszorosa a kristálycukorénak. Hő hatására bomlik, ezért sütésre, főzésre nem alkalmas. A szervezetben elemeire bomlik és hasznosul, a fehérjével azonos módon (4 kcal/g) energiát biztosít. Erős édes íze miatt kis mennyiségben alkalmazzák, így nem járul hozzá számottevően az energiaellátáshoz. Csökkentett cukortartalmú élelmiszerekben, asztali édesítőszerként illetve cukortartalmú rágógumikban ízfokozóként használják. Az anyagcsere során az aszpartam kiinduló anyagaira bomlik, ezért fenilketonúriában (PKU = genetikai eredetű betegség, mely során a szervezet nem képes a fenilalanint elbontani, így az felhalmozódhat és halált is okozhat) - szenvedő betegek tájékoztatására azokat az élelmiszereket, melyek az aszpartamot tartalmazzák a "fenil-analin forrást tartalmaz" jelzéssel kell ellátni. Vita tárgyát képezi, hogy fogyasztása rákos megbetegedéshez vezet-e. Az Európai Unió Élelmiszerbiztonsági Hatósága (EFSA) az édesítőszert továbbra is a veszélytelen anyagok közé sorolja. Elfogadható napi bevitel: 40,0 mg/kg.
Ennyi a rövidített hivatalos állásfoglalás az aszpartammal kapcsolatban. Jogos a kérdés - akkor miért is kerül újra és újra célkeresztbe az aszpartam? Ha kicsit kutakodunk a fellelhető infromációk között, érdekes összefüggés rajzolódik ki.
Először is foglaljuk össze hogyan is hasznosulnak a szervezetben az alkotóelemek.
Aszparaginsav: megtalálható az emberi agyban, fontos szerepet játszik, neurotranszmitterként működik (kémiai ingerületátvivő anyag). Feleslegbe kerülve azonban serkenti az idegsejtek pusztulását oly módon, hogy előmozdítja a kalcium beáramlást a sejtbe, aminek következtében megnő a szabadgyök koncentráció. A szabadgyökök hatalmas energiafeleslegüket a sejtben adják le, ezzel elindítják az idegsejtek pusztulását, és idegrendszeri problémák előidézői lehetnek (memória problémák, hormonrendszeri problémák, Alzheimer-kór, Parkinson kór). A szervezet vér-agy gátja megakadályozza az agy számára veszélyes anyagok vérből történő agyba jutását, de egyrészt nem egyforma mértékben védi az agyat (az agy egyes területei több aszparginsavat igényelnek), másrészt pedig csak felnőttek esetében látja el feladatát teljes mértékben. Védtelenebbek a gyerekek, terhes nők, idősek és krónikus betegségben szenvedők. Fontos hangsúlyozni, hogy túlzott mértékű bevitel esetén lépnek fel káros hatások - de mekkora is a túlzott mennyiség??? A legtöbb aszpartam tartalmú készítményen nincs feltüntetve a mennyiség. A másik kérdés - amire szintén nincs adat - mennyire halmozódik a szervezetben? A folyamatos kis mennyiségű fogyasztás feltételezhetően halmozódáshoz vezet, mert a lebomláskor keletkező metanolból a szervezet formaldehidet készít (erős méreg), ami viszont akadályozhatja az aszparaginasav lebomlásához szükséges energia felszabadulását.
Fenilanalin: eszenciális aminósav, a szervezet nem tudja előállítani, táplálékfelvételből jut hozzá. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minél több van belőle, annál jobb. A normál étrend elegendő mennyiséghez juttatja a szervezetet, az aszpartammal bevitt már többletnek számít. Szintén jelentős mennyiség található belőle az agyban, a már említett PKU betegségben szenvedőknek halálos veszélyt is jelenthet. Élettanilag az agyban megnövekedő fenilalanin szerotoninszint csökkenést vált ki, ami hangulatingadozást, súlyosabb esetben depressziót válthat ki. Komoly fejfájást, memóriaromlást okoz, az USA-ban számos esetben a napi 6-8 doboz aszpartammal édesített üdítő fogyasztásának hatására jelentkeztek a tünetek, melyek az üdítő fogyasztásának elhagyásával megszűntek. Már napi egy doboz elfogyasztásának hatására is megnő a vérben a fenilalanin szint, de ez pár órán belül normalizálódik. Aki azonban rendszeresen, nagyobb mennyiségű üdítőt fogyaszt, annál az idegrendszeri elváltozások kockázata megnő. Különösen veszélyeztetettek a gyerekek és fiatalkorúak!
Itt lép a képbe az öböl-szindrómának nevezett betegség, melynek okát csak feltételezik az orvosok. Az egyik szerint a háború előtt beadott komplex védőoltás az ok, melynek teljes kipróbálására az idő rövidsége miatt nem volt idő. A másik feltételezés szerint azonban az aszpartam lehet a ludas. A dobozos üdítőkből tonna számra szállítottak a szaúd-arábiai támaszpontra, ahol nem mindig volt lehetőség a megfelelő hűtésre. Az aszpartam vizes oldatban már 30 fok felett bomlani kezd, melyet gyorsít a savas közeg. A fenilalaninból és az aszpartamsavból már 30 fok felett elkezdődik az un. DKP (diketopiperazin) gyűrűsmolekula képződése, mely már bizonyos körülmények között rákkeltő anyaggá alakulhat és serkentheti az agytumor kifejlődését. Az öböl-háború tünetegyüttesben szenvedőknél feltételezik, hogy nagyobb mennyiségben bomlott el az aszpartam DKP-vá, mint az megengedett.
Metanol: önmagában nem lenne mérgező a szervezetben, az etilalkoholhoz hasonlóan bomlik le. A metanol bomlásakor formaldehid és hangyasav keletkezik. A formaldehid rákkeltő (magzatkárosító), könnyen és visszafordíthatatlanul kötődik a DNS-láncokhoz és gátolja az energiaraktárként működő ATP molekulákból történő energiakinyerést - ezen utóbbival akadályozza az aszpartamsav lebomlását. A metanolból fogyasztható mennyiségekről megoszlanak a vélemények, de egy liter aszpartammal édesített üdítő 50-60 g metanolnak megfelelő aszpartamot tartalmaz. Az elfogyasztott mennyiség az üdítőfogyasztási szokásnak megfelelően elérheti a megengedett érték 32-szeresét is. Fontos azt is tudni, hogy az aszpartam tiszta metanolforrás, hiányzik mellőle a más metanolforrás bevétele esetén mellette lévő etanol (pl. ilyenek az alkoholos italok, gyümölcsök). Ha a két anyag egyszerre jut a szervezetbe, akkor előbb az etanol lebomlása kezdődik meg, így a metanol változatlan formában kiürülhet (ezért adnak pl. metanolmérgezettnek "ellenszerként" etilalkoholt!). Természetesen a napi mennyiség itt is mértékadó, de az esetleges halmozódásról senkinek sincs megnyugtató információja. Sajnos nehezíti a képet, hogy az élővilágban az emberi szervezet a legérzékenyebb a metanolra, állatkísérletekből nem lehet következtetést levonni a mérgezésre vonatkozóan, így minden adat megtörtént balesetek tanulmányozása alapjánt gyűjtött információ.
Végül felsorolásszerűen néhány megdöbbentő adat:
- A Magyar Élelmiszerkönyv szerint aszpartamból egy liter üdítőhöz max. 600 mg tehető, ez érdekes módon megegyezik az amerikában forgalmazott üdítőkbe tett mennyiséggel. Az amerikai hatóságok azonban nem a termékösszetételt határozzák meg, hanem a napi fogyasztható mennyiséget. Ez amerikában testsúlykilogrammonként 50 mg, európában 40 mg. Vajon az amerikai üdítőkhöz igazították a fogyasztható mennyiség felső határát, vagy véletlen egybeesés?? A napi elfogyasztható (2,8 g/ 70 kg) kérdésénél azonban lényegesen fontosabb a napi rendszerességgel elfogyasztott kisebb mennyiség halmozódásának kérdése, melyre nincs megnyugtató válasz.
- Az aszpartam megítélése az EU számára is kötelezővé vált, a Scientific Committee on Food (SCF) 1984-ben született állásfoglalása szerint nincs olyan indok, mely szerint az aszpartam forgalmazását meg kéne szüntetni. A problémák, azonban erről az állásfoglalásról mit sem tudtak, így egyre szaporodtak. Ezért 2002-ben megszületett a kiegészítő állásfoglalás az egészségkárosító hatással kapcsolatban (mindösszesen 24 oldal) - amire hamarosan válasz érkezett az ellenzőktől az Aspartame Toxicity Information Centerben elvégzett elemzésről (64 oldal terjedelemmel). Ha arányaiban nézzük a gyártók és ellenzők tábora által nyilvánosságra hozott szakirodalom mennyiségét, az ellenzők vannak fölényben. Ők azok, akik a támadást indítottak egy gazdaságilag rendkívül jövedelmező termék és annak forgalmazása ellen.
- Érdekes, hogy a hivatalos állásfoglalás a gyártók oldalán áll, különben nem lehetne aszpartam és nem lenne miről beszélni. Ami szembeötlő, hogy az SCF állásfoglalásában hivatkozott vizsgálatokat az aszpartam gyártásban és forgalmazásban érdekelt multi cégek finanszírozták. Hogy is van ez? Mi a helyzet akkor az objektivitással?
- A SCF dokumentuma szerint tehát a testsúlykilogramonkénti 50 mg aszpartam felvétele esetén sem nő meg a vérben mérhetően az alkotóelemek koncentrációja - kár, hogy ezek a mérések elavult módszerekkel történtek, modern módszerekkel egyértelműen kimutatható a növekedés.
- A vizsgálatok szerint az aszpartam nem rákkeltő, nem okoz genetikai elváltozást - ez azért érdekes, mert már 1998-ban Trocho és munkatársai az aszpartam metanol komponensét radioktív izotópos vizsgálattal követték a szervezetben, és azt tapasztalták, hogy a keletkezett bomlástermékek hozzákapcsolódtak a DNS-lánchoz. Az agydaganat előidézésével kapcsolatban több kísérletet is végeztek, az első kellemetlen eredményt tartalmazó adatokat hamisítva nyújtották be az FDA-hoz, a második vizsgálat során a kontrollcsoportnál tapasztaltak több agydaganatot az aszpartamos csoporttal szemben, a harmadik vizsgálat során semmi változást nem állapítottak meg. Itt csupán az a kérdés, hogy ilyen ellentmondó eredmények alapján miért nem vizsgálták meg alaposabban az észlelt daganatos eseteket, mint ahogy azt az FDA nem politikusok által kinevezett megbízottai is követelték?
- Kisérletekkel sikerült igazolni, hogy a fenilanalinból nem dúsul fel olyan mennyiség az agyban, amely hatással van a viselkedésre, hangulatra. A tanulóképességre kifejtett hatásra vonatkozó vizsgálatok nem ilyen egyértelműek, a kérdés pedig azért is fontos, mert a gyerekek és diákok igen komoly fogyasztói az aszpartammal készült üditőknek. Született néhány tanulmány, mely a tanulási képesség csökkenéséről számolt be, sajnos erről a területről nem áll rendelkezésre elég információ - a meglévők többsége pedig azt mutatja, hogy nincs hatással a diákok szellemi képességeire. Az SCF dokumentum is az aszpartam ártalmatlanságát hangsúlyozza - a gyártók által támogatott kísérletek alapján, ugyanakkor hosszasan sorolja azokat a viselkedészavarokat, melyek az aszpartamfogyasztás megszüntetésével hozhatók helyre. Ez egy kicsit érdekes ellentmondásnak tűnik.
- A kínzó fejfájás a leggyakoribb panasz, amit az aszpartamfogyasztással kapcsolatban leírtak és ami elmúlt, vagy mérséklődött az aszpartam tartalmú üdítők fogyasztásának elhagyásával. Kísérletekkel nem sikerült azonban a kettő közötti kapcsolatot kimutatni, ez alapján az SCF levonta azt a következtetést, hogy az aszpartamfogyasztás nem okoz fejfájást - sajnos ez esetben is olyan vizsgálatokra alapozták a véleményt, mellyel az ártalmatlanság igazolható és egyszerűen figyelmen kívül hagyták az összes többi eredményt, melyekkel összességében elég rossz kép alakulhat ki az édesítőszerről.
(Készült Dr. Vinczer Péter cikksorozata alapján)
Nincs még vége, folyt. köv...
Utolsó kommentek