Hogy érzed magad a bőrödben? Minden rendben van? Valóban kiegyensúlyozott, és boldog lennél? Vagy lehet, hogy ez csak állarc és minden erőddel azon vagy, hogy senki meg ne tudja mit érzel valójában? Közben kétségek között vergődsz és szenvedsz attól, hogy nem tudsz lefogyni???
Szeretnélek megnyugtatni, hogy nagyon sokan vannak így - még akkor is, ha meg vagy győződve arról, hogy nincs nálad szerencsétlenebb, kitartás nélküli ember a világon! Minden erőddel azon vagy, hogy meggyőzd magadat arról, hogy így kerek a világ, úgy van jól ahogy van. Nem vagy ugyan a tudatában, de eszed ágában sincs szembesülni a valósággal. Az igazság fájdalmas lehet, a fájdalmat pedig mindenki ösztönösen kerüli. Gondolj csak bele, ha fejedre olvasnak valamit, amiről legbelül tudod, hogy igaz - örömmel fogadod? Persze hogy nem repesel a boldogságtól, automatikus védekezés ilyenkor a sértődés.
Aki nem tud bizonyos ételeknek ellenállni, "rákattan" valamire és mértéktelen mennyiséget meg tud enni együltő helyében - annál hasonló pszichológiai védekező mechanizmus működik. Az a legszörnyűbb az egészben, hogy a szenvedő alanyon kívül mindenki tudja, hogy ez táplálkozási probléma, kivéve a kényszeres evőt, mert ő egyszerűen nem érzékeli azt! Mélyen meg van győződve arról, hogy az ő esete más, azért kövér, mert az nála pl. genetikai probléma.
Néhány példa erre a tagadó, önámító magatartásra:
- igaz, hogy többet mutat már a mérleg 100 kg-nál is, de mégis képes vagy meggyőzni magad, hogy nem az édességtől, vagy cukorkáktól hízol,
- elhiteted magaddal, hogy nem is nézel ki annyira rosszul és nem látszol többnek mint 100 kg,
- úgy gondolod, hogy nem is eszel túl sokat,
- neked már föl se tűnik, de egyáltalán nem nézel szívesen a tükörbe,
- úgy állítod be magad, hogy "kellemesen telt vagy", stb....
Ez a mentalitás biztonságos burokban tart, megvéd a fájdalmas szembesüléstől, de vigyázz, mert meg is foszt a változtatás lehetőségétől!! Ez a hozzáállás lehetővé teszi számodra, hogy nem kell semmin változtatnod, minden rendben van és élhetsz annak, amit a legjobban szeretsz: ehetsz akkor, amikor csak akarsz, és amit csak megkívánsz!!
Sajnos ez az önvédő mechanizmus rendkívül erős és nagyon nehéz a védőpáncélt áttörni. Aki ezzel a problémával kénytelen együttélni, az a világ összes kincséért sem vallaná be, hogy kínlódik a kényszeres evés következményeitől, inkább magában szenved. Ahhoz, hogy változtatni tudjon a helyzetén, először is be kell látnia, hogy ez egyfajta "szenvedélybetegség", még akkor is, ha ezt orvosi értelemben nem kezelik függőségként! És mint minden függőség, ez sem orvosolható egycsapásra. Az önámítással szemben a legjobb módszer a tudatosság, a valóságos helyzet elfogadása - és saját, meztelen tükörképmásunk a megismerése!
A veszélyt jelentő ételek és ténylegesen elfogyasztott mennyiségek tudatosítására pedig nincs jobb módszer a precíz naplóvezetésnél. Aki valóban változtani szeretne helyzetén, annak ezt a fájdalmas szembesülést fel kell vállalnia. Tehát a legelső lépés, saját magunk és szokásaink objektív (nem kozmetikázott!) megfigyelése. Ezt nem szabad semmilyen különleges dátumhoz kötni, mert ha így teszel, azzal a fenti tézist bizonyítod! Halogatsz és időt próbálsz nyerni - de mire????
Nincs még vége, folyt. köv...
Utolsó kommentek