Kíváncsi voltam, hogy miért sikertelen a fogyókúra sokaknál, ezért megfogalmaztam néhány tipikus választ és megkérdeztem a blogom látógatóit. Az eredmény - az eddigi szavazatok alapján egyértelműen arra enged következtetni, hogy az evés inkább pótcselekvés, a hízás pedig tünet....
Valami nincs rendben a világban! Annyi mindent tudunk az elhízásról, tudjuk azt is, ha sokat eszünk, akkor elhízunk. Tisztában vagyunk azzal, hogy a sok finomított cukor, szénhidrát, zsír mekkora károkat képes okozni szervezetünkben. Ugyanakkor járványként terjed az elhízás, úgy tűnik minden hiábavaló, a lakosság kétharmada érintett valamilyen formában. A tendencia pedig az elhízottak számának további növekedését mutatja.
Ha valamilyen egészségügyi problémád van, akkor elmész az orvoshoz. Ő megvizsgál, laborvizsgálatokat végeztet és diagnosztizál valamit. A testi tüneteid alapján megállapítja a betegség létét vagy nem létét. Gyógyszert kapsz, a panaszaid elmúlhatnak, de valóban egészségesnek fogod érzni magad? A stressz, a megértettség hiánya, a szeretetéhség, a társadalmi elutasítottság lelki fájdalma továbbra is kényszerként hat rád, de legtöbbször ezeknek a problémáknak a megoldása helyett evésbe menekülsz. Az evést kiváltó valódi okok sajnos rejtve maradnak és sikertelen fogyókúrák sorozatába hajszolnak.
A legtöbben érzelmi indíttatásból eszünk sokkal többet a kelleténél! Álljon itt saját blogom mini felmérésének eddigi eredménye ennek bizonyítására:
.jpg)
A válaszadók közel 70%-a gondolja úgy, hogy azért nem sikerül tartósan lefogynia, mert vagy nem tud ellenállni bizonyos ételeknek, vagy valamilyen érzelmi hatás váltja ki az evés kényszerét és nem a fizikai éhség! Ha most azt gondolod, hogy az étek által kiváltott evéskényszernek nem sok köze van az érzelmekhez, akkor néhány fontos dologra szeretném felhívni a figyelmedet:
Valami nincs rendben a világban! Annyi mindent tudunk az elhízásról, tudjuk azt is, ha sokat eszünk, akkor elhízunk. Tisztában vagyunk azzal, hogy a sok finomított cukor, szénhidrát, zsír mekkora károkat képes okozni szervezetünkben. Ugyanakkor járványként terjed az elhízás, úgy tűnik minden hiábavaló, a lakosság kétharmada érintett valamilyen formában. A tendencia pedig az elhízottak számának további növekedését mutatja.
Ha valamilyen egészségügyi problémád van, akkor elmész az orvoshoz. Ő megvizsgál, laborvizsgálatokat végeztet és diagnosztizál valamit. A testi tüneteid alapján megállapítja a betegség létét vagy nem létét. Gyógyszert kapsz, a panaszaid elmúlhatnak, de valóban egészségesnek fogod érzni magad? A stressz, a megértettség hiánya, a szeretetéhség, a társadalmi elutasítottság lelki fájdalma továbbra is kényszerként hat rád, de legtöbbször ezeknek a problémáknak a megoldása helyett evésbe menekülsz. Az evést kiváltó valódi okok sajnos rejtve maradnak és sikertelen fogyókúrák sorozatába hajszolnak.
A legtöbben érzelmi indíttatásból eszünk sokkal többet a kelleténél! Álljon itt saját blogom mini felmérésének eddigi eredménye ennek bizonyítására:
A válaszadók közel 70%-a gondolja úgy, hogy azért nem sikerül tartósan lefogynia, mert vagy nem tud ellenállni bizonyos ételeknek, vagy valamilyen érzelmi hatás váltja ki az evés kényszerét és nem a fizikai éhség! Ha most azt gondolod, hogy az étek által kiváltott evéskényszernek nem sok köze van az érzelmekhez, akkor néhány fontos dologra szeretném felhívni a figyelmedet:
- Akik hosszú évek óta képtelenek bizonyos ételekről lemondani, azokra általánosan jellemző, hogy az evés jelenti számukra az egyetlen örömforrást. Szinte nincs is kapcsulatuk saját érzelmeikkel. Az érzelmek ösztönösen, szinte automatikusan keletkeznek és semmi közük nincs ahhoz, hogy te, vagy bárki más mit gondol róla! Ha pl. azt mondod, hogy "téged senki sem ért meg", akkor ez érzelmi szinten visszavezethető valamelyik alapérzelemre (öröm, harag, félelem, szomorúság), ezzel kapcsolatos hiányérzésre. Az érzelmek a te saját tapasztalataid, rólad szólnak és nincs mértékegysége, vagy súlya, ahhoz pedig végképp nincs semmi köze, hogy mások mit szólnak hozzá.
- Ha nem figyelsz saját intuíciódra és érzéseidre, akkor kifelé fordulóvá válsz. Sokkal inkább a külső ingerek fogják megszabni számodra azt is, hogy mikor vagy éhes. Jó példa erre, amikor valaki azért ebédel, mert delet ütött az óra és nem azért mert valóban éhes! Érdekes, de pl. egy tanulmányban kimutatták, hogy a kifelé forduló személyiség esetén az étel látványa maga képes éhségérzetet kiváltani, az inzulinszint az ő esetükben már a látványtól is megemelkedik. Azt is kimutatták, hogy az extrovertáltak azok, akik hajlamosak a magas cukor- és zsírtartalmú ételek fogyasztására.
- A boldogság látszatának álarca mögé bújva rejted el saját lelked szenvedését! Tökéletesen elhiteted magaddal, hogy addig, amíg más, "súlyosabb problémákat" nem oldasz meg, addig nem tudsz evésproblémáddal foglalkozni. Hogy mi-mennyire súlyos, az egyedül tőled függ! Mint korábban is írtam, egyik problémának sincs mértékegysége és kilóra mérhető súlya!!! Ha ez akadályoz meg az evéshez való viszonyod megváltoztatásában, akkor az érzelmek álarca, az evésbe menekülés olyan életfeladatok elodázását jelenti, melyekkel félsz szembenézni és ismét érzelem a valódi kiváltó ok, mégpedig a félelem.
- Ne feledkezzünk meg a cukor és főleg a finomított cukor erős függőséget kiváltó hatásáról sem, mely kapcsolatban van az agyban termelődő, boldogságérzetért felelős szertonin hormon termelődésével is. Édességet nagyon sokszor jutalmul adunk már a gyerekeknek is, így szinte automatikusan összekapcsolódik a szeretet érzése magával az édességgel. Érdekes, de vizsgálatokkal azt is kimutatták, hogy aki több édes ízű ételt fogyaszt, annak az étvágya is nő, fokozódik az éhségérzet és ezzel arányosan nő a táplálékbevitel is.
Utolsó kommentek