Ismerős ugye? Bevallom, én is édességfüggő voltam nagyon sokáig! Csokival pedig mindig le lehetett venni a lábamról. Valószínűleg nem csak engem, sokan vagyunk ezzel így.
A csoki az érzékek több frontján is támad:
A helyzet azonban nem reménytelen. Az édesség és a cukor nem olyan nagy "mumus", mint ahogyan az a köztudatban él! Mérsékelt méz, dzsem vagy csokoládé fogyasztás egészséges és szükséges is ahhoz, hogy az agy serotonit állítson elő. A serotonin nyugtató hatására pedig a mai stresszel terhelt világunkban különösen nagy szükségünk van.
Miért alakulhat ki cukorfüggőség?
Nézzünk meg egy átlagos napi étkezést, mely során 3-4 óránként eszünk valamit:
Reggeli: lekváros bukta, kakaós csiga, sajtos pogácsa (esetleg útközben bekapva munkába menet),
Uzsonna: cola, pattogatott kukorica, banán,
Ebéd: hamburger, sült krumpli, pizza, cola,
Uzsonna: kávé, sütemény,
Vacsora: rántott hús, krumplipüré, cukros üdítő,
TV-nézés: csoki, keksz, chips.
A menü olyan ételekből áll, amely elfogyasztása után gyorsan megemelkedik a vércukorszint, ez pedig hirtelen emeli meg az inzulinszintet is. A megemelkedett inzulinszint alacsonyra nyomja a vércukorszintet - a normális érték alá - így az agy nem jut elégséges mennyiségű glukózhoz. A következmény: csökken a koncentrációs képesség, fáradékonyság, álmosság lép fel. Garantált, hogy a szervezet rövid időn belül éhségérzettel jelez, ez azonban nem valós éhségérzet - csupán a szervezet szeretné a vércukorszintet a normál értékre visszaállítani.
Ha az elfogyasztott táplálék túlnyomórészt olyan ételekből tevődik össze, melyek gyorsan emelik a vércukorszintet (magas GI indexű élelmiszerek), akkor a szervezetet egyrészt folyamatos stresszhatás éri, a kedvezőtlen vércukorszintszabályzás miatt nő az édesség utáni vágy, és csökken a teherbíróképesség - másrészt viszont hízáshoz is vezet, mert a fel nem használt cukor zsírként elraktározódik. Hogy ezt elkerülhessük, mindenképpen szükség lenne egyénre szabott, megfelelő testi aktivitásra.
Ha tudatában vagyunk annak, hogy a szervezet válaszreakcióit túlnyomórészt mi magunk váltjuk ki a helytelen táplálkozási szokásainkkal, akkor meg lehet szabadulni az édességfüggőségtől is! A szervezet alapvetően jelzi, hogy mire van szüksége - csak ezt sokszor túl erős ingerekkel elnyomjuk - pl. az állandó "cukorsokk" miatt nem vesszük észre jelzéseit.
A csoki az érzékek több frontján is támad:
- lágyan olvadó, harmonikus ízével olyan mint egy érzéki csók - ellenállhatatlan,
- fokozza a szexuális vágyat és a teljesítőképességet,
- rövid időre megnyugvást biztosít - a boldogság hormon által kiváltott kellemes érzéshez hasonló hangulatot biztosít.
A helyzet azonban nem reménytelen. Az édesség és a cukor nem olyan nagy "mumus", mint ahogyan az a köztudatban él! Mérsékelt méz, dzsem vagy csokoládé fogyasztás egészséges és szükséges is ahhoz, hogy az agy serotonit állítson elő. A serotonin nyugtató hatására pedig a mai stresszel terhelt világunkban különösen nagy szükségünk van.
Miért alakulhat ki cukorfüggőség?
Nézzünk meg egy átlagos napi étkezést, mely során 3-4 óránként eszünk valamit:
Reggeli: lekváros bukta, kakaós csiga, sajtos pogácsa (esetleg útközben bekapva munkába menet),
Uzsonna: cola, pattogatott kukorica, banán,
Ebéd: hamburger, sült krumpli, pizza, cola,
Uzsonna: kávé, sütemény,
Vacsora: rántott hús, krumplipüré, cukros üdítő,
TV-nézés: csoki, keksz, chips.
A menü olyan ételekből áll, amely elfogyasztása után gyorsan megemelkedik a vércukorszint, ez pedig hirtelen emeli meg az inzulinszintet is. A megemelkedett inzulinszint alacsonyra nyomja a vércukorszintet - a normális érték alá - így az agy nem jut elégséges mennyiségű glukózhoz. A következmény: csökken a koncentrációs képesség, fáradékonyság, álmosság lép fel. Garantált, hogy a szervezet rövid időn belül éhségérzettel jelez, ez azonban nem valós éhségérzet - csupán a szervezet szeretné a vércukorszintet a normál értékre visszaállítani.
Ha az elfogyasztott táplálék túlnyomórészt olyan ételekből tevődik össze, melyek gyorsan emelik a vércukorszintet (magas GI indexű élelmiszerek), akkor a szervezetet egyrészt folyamatos stresszhatás éri, a kedvezőtlen vércukorszintszabályzás miatt nő az édesség utáni vágy, és csökken a teherbíróképesség - másrészt viszont hízáshoz is vezet, mert a fel nem használt cukor zsírként elraktározódik. Hogy ezt elkerülhessük, mindenképpen szükség lenne egyénre szabott, megfelelő testi aktivitásra.
Ha tudatában vagyunk annak, hogy a szervezet válaszreakcióit túlnyomórészt mi magunk váltjuk ki a helytelen táplálkozási szokásainkkal, akkor meg lehet szabadulni az édességfüggőségtől is! A szervezet alapvetően jelzi, hogy mire van szüksége - csak ezt sokszor túl erős ingerekkel elnyomjuk - pl. az állandó "cukorsokk" miatt nem vesszük észre jelzéseit.
A fogyás, illetve az egészséges táplálkozás szempontjából a fentieken túl fontos még, hogy az étrend a napi tevékenységeinkhez igazodjon és egészüljön ki megfelelő sporttevékenységgel is, a minél hatékonyabb zsírégetés eléréséhez.
Nincs még vége, folyt köv...
Nincs még vége, folyt köv...
Utolsó kommentek