A sejtek tápanyagokkal történő ellátásában és az anyagcseretermékek eltávolításában fontos szerepet játszanak az ásványi sók. Ezek közül kettőnek kiemelkedően nagy jelentősége van abban, hogy ezek az élettani folyamatok megfelelően működhessenek.....
Mi jut a sóról az eszedbe?
A konyhasó, vagyis a nátrium-klorid. Igen, ez a normál, finomított, sokszor mesterségesen fehérített, nagyiparilag előállított és csomosódásgátlókkal kevert termék. Általánosan, szinte minden termékben alkalmazott élelmiszeradalékanyag. Ízfokozó és tartósító hatása miatt alkalmazzák. A só tartósító tulajdonságai miatt annyira hozzászoktunk az ízéhez, hogy sokszor azért fogyasztunk egy-egy sós ízű ételt, mert kedveljük az ízét, ugyanakkor pedig nem is vagyunk éhesek!
A készételekben található rejtett sók alattomos veszélyt jelentenek! Pierre Meneton francia tudós, aki még a titkosszolgálatok látókörébe is bekerült publikált tanulmányaival, melyben egyszerű statisztikai adatokkal próbálta a lakosság figyelmét felhívni az ételkben lévő hatalmas mennyiségű rejtett só veszélyeire. Számításai szerint évente egy ember kb. 4 kg sót fogyaszt el, ezzel mindegy 6 milliárd euró bevételhez juttatva a készételeket gyártó cégeket.
Sóra azonban bizonyos mennyiségben szükségünk van, mert az anyagcsere fontos szabályzó tényezője. Érdekes módon a vér sókoncentrációja azonos az őstengerekben található sókoncentrációval. A WHO szerint napi 5-7 g a só fogyasztása ajánlott, ezzel szemben naponta kb. 12-20 g-ot is elfogyasztunk, aki gyorséttermeket sűrűn látogat, az még ennél is többet! A vesék naponta 5-7 g só kiválasztására képesek optimális működés esetén.
A só meglehetősen agresszív kémiai anyag. A szervezet védekezésként a fölösleges sómolekulákat vízzel veszi körül, ezzel ártalmatlanítva azokat. Így a vérben természetszerűen megemelkedik a vérnyomás a felgyülemlett víz miatt. A vizet a szervezet az értékes sejtnedvből nyeri, ezzel a sejtek kevesebb folyadékhoz jutnak, szomjazni kezdenek.
1 g só mintegy 23-szor annyi sejtnedvet "rabol" el a szervezettől.
A víz a szervezetben fontos szerepet játszik, de hogy el is jusson a sejtekig, abban fontos szerepe van a megfelelő sómennyiségenk. Ha a sok só miatt a sejtek nem jutnak elég folyadékhoz, hiába árasztjuk el vízzel a szervezetet, azok mégis kiszáradnak és kialakul az ödéma.
A vízhiányért két ásványi anyag - a nátrium és a kálium a felelős, mivel ez a két elem biztosítja a szervezetben az elektrolit egyensúlyt. A kálium biztosítja, hogy a folyadék a sejten belül őrződjön meg, még a nátrium a sejteken kívül található folyadékmennyiséget szabályozza, így pl. a vér folyékonyságát, az anyagcsere folymatokat, a tápanyagok szállítását és a kötőszövet tisztulását. A vízháztartás szabályzása azonban rendkívül érzékeny folyamat, könnyen zavart szenvedhet és ebben nem kis szerepet játszanak a zacskós levesek, chipsek, kolbászfélék, sajtok, melyekben jelentős mennyiségű rejtett só bújik meg.
A két elem egyensúlyát a szervezetben az un. nátrium-kálium pumpa biztosítja, ennek segítségével nátriumionok lépnek ki a sejtből és káliumionok szállítódnak be a sejtbe. Ez a biokémiai folyamat azonban az ősi táplálkozási mintát követi. Palentológiai leletek szerint az ősi táplálék 700 mg nátriumot és jóval több egyéb ásványi anyagot tartalmazott, a nátrium-kálium arány 1:16 volt. Mára ez az arány 48:1-re változott, így pumpa folyamatos túlterheltség alatt dolgozik és az egyensúly felborult.
Nem minden só egyforma!
A nagyiparilag előállítot konyhasónál egészségesebb választás a hagyományos módon, napon szárított tengeri só használata, mely tartalmaz némi nedvességet is (70-85%-ban tartalmaz nátrium-kloridot, emellett különböző ásványi anyagokat és jódvegyületeket is). Ha azonban tengervízből kivonva, nagyipari módszerekkel állítják elő, akkor ugyanolyan finomított só, mint amit egyébként is használunk.
A fűszersók 40-85%-ban tartalmaznak konyhasót és különböző fűszerek keverékeit, melyek szintén alternatívát jelentenek.
Diétás sók - melyekben a nátriumot káliummal vagy kálium-kloriddal helyettesítik, veseelégtelenség esetén van rá szükség. Főzésre alkalmasak, de mivel a sónál kesernyésebb ízűek, ezért a lágytojás sózására nem megfelelőek.
Akkor sózni vagy nem? Ez itt a nagy kérdés! Neked kell eldöntened! Egy biztos, hogy a fölösleges sózás káros élettani hatásán kívül még ízfokozó hatásának köszönhetően bizonyos ételek túlfogyasztására is sarkall, ami a fogyni vágyók számára nehéz próbatételt jelenthet!
Utolsó kommentek