....akkor a háttérben nem csak az akaratgyengeség áll!
Amikor kövérséggel kapcsolatos hozzászó-lásokat olvasok, akkor gyakran találkozom olyan véleményekkel, hogy azért hízik meg valaki, mert állandóan habzsol. Ha van is igazság ezen kijelentés mögött, én mégis úgy gondolom, hogy a mai kor emberének sok szempontból nehezebb a helyzete elődeinkhez képest.
Az édességek korát éljük! Ha bemegyünk egy egyszerű, hétköznapi boltba, az édességek külön gondolát foglalnak el, a tejjel készült desszertek (fagylaltok) külön hűtőpultban sorakoznak és akkor még nem is beszéljünk a csomagolt curkrászati termékekről...
Óriási a kísértés, már a látvány és az illat is csábító - de ha kicsit közelebbről is megnézzük ezeket a termékeket, akkor szinte alig találunk közöttük olyat, amelyik ne tartalmazna együtt viszonylag sok cukrot és zsírt!
Miért érdekes ez?
Mert ez a kombináció alattomosan hat az emberi szervezetre. Azt tudjuk, hogy a szénhidrátokból nyeri a szervezet a legegyszerűbben az energiát, a legtöbb energiát viszont a zsírok szolgáltatják. Normál esetben, amikor annyit eszünk, amennyire a szervezetünek szüksége van, a cukor felhasználódik mozgásra, növekedésre, regenerálódásra. A cukor elégetéséhez be kell jutnia a sejtekbe. Ezt biztosítja az inzulin. Minél magasabb a vérben a cukor szintje, annál több inzulin termelődik. Az lenne az ideális, ha ez a folyamat nem lökésszerűen zajlana le, hanem egyenletes lassú emelkedéssel és csökkenéssel. Az édességekből a cukor gyorsan bejut a vérbe (önmagában gyorsan megemeli a vércukorszintet), ha ez zsírokkal együtt történik, akkor a folyamat lelassul. A zsírok ugyanis a szénhidrátokhoz kapcsolódnak, de a felszívódásukhoz előbb kisebb cseppekre kell bomlaniuk (emulgeálás), ezért a zsírok lassítják ugyan a szénhidrátok felszívódását, de a magas kalóriatartalmuk miatt a cukor-zsír páros nem igazán nevezhető ideális kombinációnak.
Másrészt ennek a párosnak további kedvezőtlen hatása is van a szervezetre, mely sok esetben vezet mértéktelen habzsoláshoz. Újabb kutatások állatkísérletekkel is bizonyították, hogy ezek a finomságok (vajkrémes sütemények, tejszínes fagylaltok, stb..) megváltoztatják az opioid receptorok szintjét az agynak azon a területén, mely a táplálékfelvételt szabályozza. Az opioidok a morfiumhoz hasonló hatású vegyületek. Az opioidok természetes módon megtalálhatók az agyban és az öröm, eufória érzésével hozhatók kapcsolatba. Az opioid receptorok mind a központi- mind pedig a perifériás idegrendszerben is megtalálhatók a sejtmembránban és a fájdalomcsillapításban is döntő szerepet játszanak.
Az új zsírégető fogyókúrás szerek sajnos figyelmen kívül hagyják azt a tényt, hogy az agyban lejátszódó folyamatok sokkal erősebben képesek befolyásolni a fogyás-hízást, mint önmagában a zsírbevitel kontrollja. Kísérleti patkányok szervezetébe juttatott opiátvegyületek pl. hatszorosára növelték a zsírfogyasztást! Kutatók azt is feltételezik, hogy a társadalmi szinten szaporodó étkezési zavarok hátterében ezek a biológiai okok is megbújhatnak.
Úgy gondolom, hogy az eredményes és tartós fogyás szempontjából kulcsfontosságú lenne a szokások megváltoztatása és a vágyak kontrolljának képessége. Viszont nagyon sok esetben a vágyak kontrollját épp a túlzott opiát mennyiséget biztosító étrend gátolja. Ezért érdemes figyelni vásárlás előtt az összetevőkre. Kerüljük a túl magas cukor-zsír párost tartalmazó édességeket, mert lehetetlenné teszik a fogyást.
Megszorításokkal átmeneti eredményt elérhetünk ugyan, de a vágyat ilyen étrend mellett soha nem tudjuk kézben tartani! Én sajnos a múlt héten saját magamon is megtapasztalhattam ezt egy hagyományos vidéki lagziban. Röstellem, de bizony nehezen tudtam leállítani magam, úgyhogy inkább kivételes alkalmakra szorítom ezeket az alattomos finomságokat - amíg nem késő!
Ha neked is vannak hasonló tapasztalataid, kíváncsi lennék rá!
Forrás: A cukros-zsíros ételek megváltoztatják a táplálékfelvétel kontrollját.
Utolsó kommentek