Mindenkiben él az egészséges vágy a szép külső, vonzó megjelenés iránt. Ez természetes, s talán ebben gyökerezik a társadalomban tapasztalható elutasító magatartás a kövérséggel szemben. A kövérség már természetellenes állapot és jelzés is egyben, hogy valami nincs rendben! A nagy kérdés, hogy mi nincs rendben?

Tanulmányok mutatnak rá, hogy a normál, vagy vékony alkatú emberek jobb bánásmódban részesülnek mind idegenektől, mind pedig saját családjuktól. Állásinterjú során is automatikusan előnyösebben ítélik meg a normál súlyú és megjelenésű pályázókat a túlsúlyosokkal szemben. És akkor még nem esett szó a médiák által sugallt szépségideálról – ki ne vágyna olyan külsőre, mint amivel az egészséges kiegyensúlyozottságot sugalló modellek és magazinokból ránk mosolygó szépségek rendelkeznek?

A következmény – túlsúllyal küzdők milliói biztos vevői az egyre újabb és újabb sikerdiétáknak, ezzel kapcsolatos kiadványoknak, módszereknek és csodaszereknek. Az elhízás fiziológiás okaival mindenki tisztában van, tudjuk mit kéne tenni és azt is, hogy mit nem kéne enni. Ennek ellenére számtalan esetben a diétázás eredménye a kudarcélmény, ami csak fokozódik minden egyes újabb sikertelen diéta után. „Hagyd el a zsírokat, finomított szénhidrátokat, tejet stb. és súlyfelesleged örökre eltűnik!” – hirdetik a különböző módszerek. És aki szenved a túlsúlytól, az be is dől az újabb és újabb sikersztoriknak. Pedig ha őszinték akarunk lenni, nincs egyformán mindenki számára hatásos recept – ahogy sokfélék vagyunk, ugyanúgy többféle oka lehet a túlsúlynak is. Az tény, hogy bizonyos élelmiszerek veszélyt jelentenek olyan emberek számára, akiknél a túlsúly nem csupán fizikai okokra vezethető vissza. Az is tény, hogy diétás módszerekkel és sporttal bárki le tud fogyni – bizonyos ideig, a kiváltó ok azonban rejtve marad. Példák ezreit lehetne sorolni, hogy hányan, hányféle fogyókúrát próbáltak már, a kilók azonban makacsul, ráadásul többszörözötten tértek vissza!

Nagyon valószínű azonban, hogy azoknál, akik folyamatosan fogyókúráznak, de soha nem tudnak lefogyni a pszichés okoknak sokkal nagyobb a szerepük, mint azt sokan gondolnák.

Sokan ugyanis arra használják az ételt, hogy ellazuljanak, segítségével megszabaduljanak gyötrő feszültségektől, hogy megjutalmazzák magukat, hogy megkönnyebbüljenek érzelmi fájdalmaiktól és hogy elodázzák valódi életcéljukat! Az állandó visszahízás jelensége valószínűleg az önmagunkról és életünkről alkotott negatív gondolatokkal kapcsolatos válaszreakció. Sajnos azok, akiknél az evés központi kérdés és gyakran tör rájuk bizonyos ételekkel kapcsolatban ellenállhatatlan vágy, azok sokkal hajlamosabbak a depresszióra, gyakran vádolják magukat és negatív érzelmeikkel kapcsolatban pedig gyakrabban reagálnak túlevéssel! A kényszeres evés nem normális viselkedés és károkat okoz mind mentális, mind fizikai síkon. A fogyókúra pedig erre a bajra nem gyógyszer, hanem csupán eltakar valamit, ami a kényszeres evést valójában kiváltja. A kudarcok sokasága is igazolja ezt a feltevést.

Van egyáltalán ebből az ördögi körből kiút? A probléma szó szerint is súlyos, de nem reménytelen. Szemléletváltás, az okok feltárása szükséges hozzá – az, hogy az önbizalmat és önértékelést romboló magatartást váltsa föl az elfogadás, életünket pedig ne a félelmek uralják, hanem a szeretet.

Nincs még vége, folyt. köv…