Régóta gyanítom, hogy a fogyásban akkor érhetünk el tartós eredményt, ha személyiségünknek megfelelő diétát - pontosabban életmódot választunk. Éppen ezért figyeltem fel a New York Times-ban nemrég megjelent cikkre, mely a "The New England Journal of Medicine"-ben közölt fogyókúrás módszerekkel kapcsolatos tanulmányról szól. 

Érdekes következtetést von le a tanulmányt vezető szerző, dr. Frank M. Sacks, a kardiovaszkuláris betegségek megelőzésének professzora. Azok, akik megpróbálnak testsúlyt csökkenteni sokszor nagyon precízen számolják, hogy mennyi fehérjét, szénhidrátot, zsírt fogyasztanak, ugyanakkor a fogyásban ennél sokkal lényegesebb az, hogy egyáltalán számoljunk valamit!

A vizsgálatban több mint 800 felnőtt vett részt, akiket 4 csoportokra osztottak. Minden csoportban egy-egy diéta segítségével csökkentették a kalóriabevitelt a zsír-, szénhidrát-, és a fehérjebevitel csökkentésének különböző kombinációjával. Mindenkinél egységesen 750 kcal energiadeficitet értek el úgy, hogy naponta senki nem fogysztott kevesebben 1200 kcal-nál. A 4 csoport diétáját nem nevezték el, de ugyanakkor mindegyik csoport programja valamelyik közismert diéta elvein alapult - pl. az Atkinsból ismert alacsony szénhidráttartalú diétán, vagy a Dean Ornish alacsony zsírtartalmú diétán, illetve a csökkentett állati fehérjebevitelen alapuló Mediterrán diátán. A csoportok egyéni és közös tanácsadásban is részesültek.

Ami szembetűnő volt az eredmények alapján, hogy 2 év múlva - tekintet nélkül arra, hogy melyik diétás csoportban vettek részt - kb. ugyanannyit fogytak és szedtek vissza a résztvevők. Az átlagos súlyveszteség 6 hónap alatt kb. 5,5 kg volt, kb. 4 kg-al kevesebb testsúlyt megtudtak tartani és a derék körméretének csökkenése pedig átlag 5 cm volt. Az átlagos súlycsökkenés szerény volt, a diátázók mindössze 15%-a veszítette el a testsúlyának több mint 10%-át a vizsgált időszak végéig. Ráadásul a résztvevők többsége egy év múlva visszatért a régi étkezési szokásához is.

A kutatók mindebből azt a következtetést vonták le, hogy a fogyáshoz fontos, hogy számoljuk a kalóriabevitelt, de az már kevésbé fontos, hogy mindezt milyen módszerrel valósítjuk meg a gyakrolatban. A vizsgálatban az ismert diétákhoz fűződő egyéni szubjektív viszony módosító hatását igyekeztek kiküszöbölni, ezért nem ismerték a résztvevők, milyen módszerrel fogynak.

A tanácsadás súlycsökkentést növelő hatása sem igazolódott be egyértelműen, voltak csoportok, amelyekben néhány résztvevőnél nagyobb súlycsökkenés annak ellenére is bekövetkezett, hogy nem vettek részt több tanácsadáson. A fogyásban a diétás csoport hatása lényegesen kisebb, mint az egyéni viselkedés szerepe. Volt aki 22,5 kg-ot fogyott és volt aki 2,25 kg-ot hízott.

Érdemes elgondolkodni ezeken az eredményeken! A fogyókúrák többsége általában a diétás módszerekre koncentrál, holott úgy tűnik a siker kulcsa sokkal inkább az egyénben rejlik. Arra a kérdésre kellene az egyén szintjén megtalálni a választ, hogy melyek azok a biológiai, pszichológiai és társadalmi tényezők, melyek a sikert befolyásolják. Addig is, amíg ezekre a kérdésekre nincs megfelelő válasz, marad az a lehetőség, hogy olyan étkezési módszert válasszunk, amellyel maximálisan azonosulni tudunk.

Végezetül mindezt annyival egészíteném még ki, hogy nem járhatunk sikerrel és még az egészségünknek is ártunk azzal, ha súlyosan egyoldalú táplálkozási mószert választunk és nem egészítjük ki megfelelő testmozgással a választott diétás programunkat.

Forrás: well.blogs.nytimes.com