Ha fogyni szeretnénk, akkor csökkentenünk kell-e a szénhidrátok fogyasztását (low-carb étrend) illetve milyen szénhidrátra van szüksége a szervezetnek? A táplálkozás és a hormonok kapcsolatának boncolgatásában egy fontos részéhez érkeztünk, melyben a "kövérség hormonját" az inzulint vesszük górcső alá.
Az inzulin olyan hormon, mely az egész szervezet működését befolyásolja, és nem csak akkor, amikor esetleg már tüneteiben is kimutatható a 2. típusú cukorbetegség.
Miért is fontos az inzulin a szervezetben?
Az inzulin szabályozza a vérben keringő cukor mennyiségét - vagyis az a feladata, hogy kb. 80 mg%-os vércukorszint fenntartásával biztosítsa elsősorban az agy, illetve a máj folyamatos energiaellátottságát. Az agy kb. 90%-ban a vérben keringő cukorból nyeri az üzemanyagát"! Ha a táplálékkal több szénhidrátot - elősorban egyszerű cukrot viszünk be a szervezetbe, akkor a vércukorszint hirtelen megemelkedik, ami hatással van a hasnyálmirigyre és nagy mennyiségű inzulin termelődését indukálja.
Az inzulinnak az a szerepe, hogy a vérből a cukrot elsősorban az izom- és zsírsejtekbe juttassa. A cukor az izomsejtekben "elégve" az energiát biztosítja, illetve bizonyos része glikogén formájában tárolódik az izmokban, illetve a májban. Az ezen felüli cukormennyiség a zsírsejtekben raktározódik. Az izmokban és a májban eltárolható energia átlag kb. 2000 kcal, mely a szervezet gyorstartalékát jelenti alvás, rövidebb éhezés esetére. A májban raktározott glikogén elsősorban a vércukorszint normál értéken tartását biztosítja, még az izmokban tárolódott a mozgáshoz biztosít energiát. A vér elszállítja a szükséges cukrot a sejtekhez, de ahhoz, hogy a sejtekbe be is tudjon jutni, már inzulinra van szükség.
Ha meghízunk, akkor az inzulin nem tudja ellátni ezt a rendkívül fontos szabályzó funkcióját, mert nem képes a vérben keringő cukrot a sejtekbe juttatni. Elsősorban azért, mert a magas vércukorszint miatt folyamatosan magas az inzulinszint is, aminek következtében a sejtek érzékelő receptorai "kifáradnak". Kialakul az inzulin-rezisztencia, ami a 2. típusú cukorbetegség előszobája.
Kevesen tudják, de már 10-20%-os túlsúly is elegendő ahhoz, hogy az inzulinszint tartósan magas legyen. A magas cukorszint a vérben ugyanúgy károsítja az erek falát, mint pl. az állati zsírok. Ha az inzulin nem képes csökkenteni a vércukorszintet, a fölösleges cukor lerakódik az erek falára (150 mg% feletti érték) és rugalmatlanná, törékennyé teszi azokat. A rugalmatlan erek pedig nem képesek megfelelően a vérnyomást sem szabályozni - hozzájárulva a magas vérnyomás kialakulásához.
Ha már kialakult a 2. típusú cukorbetegség, akkor a már amúgy is nagy számban lévő zsírsejtek is érzéketlenné válnak az inzulinnal szemben, e mellett pedig az inzulintermelő hasnyálmirigy sejtjei is kimerülhetnek, aminek következtében tovább emelkedik a vércukorszint. Az teszi veszélyessé a folyamatot, hogy a szövődmények a tünetmentes évek, illetve akár évtizedek alatt alakulnak ki és ez alatt az érrendszer, az idegrendszer, a máj, a vese károsodik, vagy akár teljesen tönkre is mehet!
A vér magas cukorkoncentrációja mellett viszont a szövetek energiahiányban szenvednek. Ennek a hiánynak a kompenzálására a máj képes fehérjékből (aminósavakból) cukrot szintetizálni. Azonban gyakori probléma, hogy a nem megfelelő - vagy túlságosan egyoldalú, szénhidrátdús táplálkozás miatt nem elégséges a fehérjebevitel sem, ekkor a szervezet a saját építőfehérjéit kezdi "felélni". A setek energiahiányát a zsírsejtekből kiáramló szabad zsírsavak mérséklik ugyan, de a kiáramlás mértéke nem szabályozott és a keringésbe kerülő oxidálatlan zsírsavak emelik a vérzsírok szintjét is.
A cukorbetegség kifejlődése és szövődményei gyakran társulnak az un. metabalikus szindrómához, ami több egészségügyi szempontból kockázatos tényezőt takar: túlsúly, hasi hízás (derékbőség a nőknél 88 cm, férfiaknál 100 cm felett), emelkedett trigliceridszintet - a jó koleszterin csökkenése mellett - magas vérnyomás (140/90 Hgmm feletti érték) és emelkedett vércukorszint (több mint 5,5 mmol/l = 100 mg/dl). Ha már gyógyszeres kezelésre van szükség a vércukorszint szabályzására, akkor még mindig fennáll az a veszély, hogy nem történik változás a táplálkozásban! Ez veszélyes zsákutca, mert a kalóriadús, kiegyensúlyozatlan táplálkozás továbbra is képes kárt okozni a szervezetben. Az elfogyasztott sok cukrot és zsírt a gyógyszerek sem képesek eltüntetni - viszont a gyógyszerek hatása miatt a károkozás nem észlelhető!
A megoldást az okoknál érdemes keresni és nem a tünetek korrigálásában. Ne várjuk meg, még kialakul az ördögi kör - vagyis hogy a sejtekben energiahiány a vérben pedig cukor fölösleg alakuljon ki és az inzulin ne legyen képes a cukrot az energiát elégető sejtekbe juttatni. Ezeknek a problémáknak az elkerülésében - és így az ereményes fogyókúrában is a megfelelő étrendnek és a testmozgásnak van szerepe és véleményem szerint hibás, ha a vércukorszintet csak gyógyszerekkel próbálják kordában tartani.
Az ötvenedik életév felett a szervezet hormonrendszere is változik, amit a megfelelő étrenddel kompenzálni lehet. Az sem mellékes szempont, hogy a magas inzulinszint a
változás korában nagyban hozzájárul a testsúly növekedéséhez és a jellegzetes klimaxos panaszok hátterében is gyanakodni lehet rá. Az életkor előrehaldtával csökken a szervezet energiaigénye is, viszont a legtöbben ebben a korban esznek egyre többet. A magas inzulinszint blokkolja a hormonrenszer működést is - fiatalabb hölgyek esetében a petefészek ösztrogén termelő képességét is károsíthatja (POCS).
Az inzulinfelesleg gyorsítja az öregedést is, mert az inzulin hatására a sejetek gyorsabban szaporodnak. A fogyás szempontjából pedig kifejezetten káros hatású az inzulintöbblet a növekedési hormonra gyakorolt hatása miatt is, mert csökkenti annak az anyagcserét-, zsírégetést és izomtömeg növelő hatását! Tehát az inzulinszint természetes módon való csökkentése karcsúsító-fiatalító program része lehet, de erről már a következő részben írok részletesebben.
Ez is érdekes lehet még:
A GI-diéta és annak jótékony hatásai
Utolsó kommentek